Lovászpatonai Életrajzi Lexikon

Lexikonunk Lovászpatonán született, élt vagy tevékenykedett személyeket kíván megörökíteni, példának állítani, bemutatni.

Minden jószándékú kiegészítést, észrevételt, pontosítást örömmel fogadunk:

Bartha Lászlóné Borsó Katalin

szerző és szerkesztő

E-mail: barthaborsokati@gmail.com


Életrajzok

Heiter János (Pozsony 1824 - Bécs 1875)

Laucsek Gyula (Vecse 1847 - Budapest 1922?)

Stirling János (Szombathely 1889 - Lovászpatona 1955)

Horváth János (Veszprém 1850 - Budapest 1918)

Kováts Ignácz (1765 - Lovászpatona 1834)



Heiter János (Pozsony 1824 - Bécs 1875)

uradalmi intéző

Tanulmányok: Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet (1856)
Házasságkötés: Münichhöffer Augusztával
Gyermekek: Irma, Mária (Lovászpatona 1864 - ?)
Sírja: Bécsben
Emlékezete: nevét őrzi Lovászpatona külterületén fekvő "Heitermajor"

1824. június 24-én Pozsonyban született. Mosonmagyaróváron 1856-ban szerzett gazdász oklevelet.
1864-től Medgyesi Somogyi János lovászpatonai uradalmában intéző, majd jószágigazgató.
1868-1870 körül kezdte kiépíteni Szerdahelypusztán az uradalom új majorsági központját gazdasági épületekkel, s a mezőgazdasági cselédség elhelyezésére lakóépületekkel. Az uradalom szolgálatában állt az intéző testvére Heiter Emma is.
A fejlesztés sikeresnek bizonyult, 1886-ban 15 alkalmazott élt a majorban. 1913-ban 49 lakos.
Heiter János 1874-ben súlyosan megbetegedett, bécsi kórházban kezelték. 51 évesen ott érte a halál 1875. január 19-én.

Az elhunyt intéző tiszteletére a szerdahelyi telepet halála után pár évvel már Heitermajornak nevezték nemcsak a közbeszédben, de az uradalom irataiban is. Mindez ifjabb Somogyi János gróf kezdeményezésének köszönhető, aki nagy tisztelettel adózott főtisztjének Heiter Jánosnak. Bécsi kórházi ápolásának költségeit is magára vállalta. Az e korból fennmaradt 1878-as un. Szegődménytáblán is Heiter néven említik a majort. Magyarország Harmadik Katonai Felmérésének térképe az 1879-1880-as években történt helyszínelés alapján szintén Heitermajor településnevet rögzít.

A magyar történeti-statisztikai helységnévtárban 1909-től szerepel hivatalosan Heitermajor (ekkor lett Lovász Patona hivatalos neve Lovászpatona).

Heiterben ezen a gazdasági alapon épült ki 1923-tól a dr. Horn Miklós növénynemesítő kandidátus által vezetett, később világhírűvé vált magnemesítő.

Vissza az oldal tetejére...


Laucsek Gyula (Vecse 1847 - Budapest 1922?)

evangélikus kántortanító

Tanulmányok: Vecse elemi iskola (1853-1857), Pápai Református Kollégium (1857-1865), Soproni Evangélikus Lyceum (1865-1871)
Házasságkötés: 1890-ben Győrben Pischl Izabellával (1867-1944)
Gyermekek: Dezső (Lovászpatona 1893-Budapest 1949) honvéd vezérezredes, Gyula (Lovászpatona 1895-Budapest 1943) magántisztviselő, Zoltán (Huszt 1898-?) gépészmérnök, Izabella (Huszt 1899-?)
Sírja: Laucsek Gyula és Pischl Izabella Budapest, Kerepesi temető

Laucsek János vecsei oskolatanító és Gömbös Zsuzsanna gyermekeként 1847. március 4-én született Vecsén. Hatgyermekes családban nőtt fel. Testvérbátyja volt Jónás, aki Vadosfán 25 évig pásztorolta a népes evangélikus gyülekezetet.

Elemi iskoláit szőlőfalujában végezte, majd a Pápai Református Kollégiumba került, ahol olyan nagytekintélyű tanárok tanították, mint Tarczy Lajos és Bocsor István. A nagyhírű Soproni Evangélikus Lyceumban szerzett oklevelet.

Laucsek Gyula 130 éves orgonája
Laucsek Gyula
130 éves orgonája

1871-ben Takácsiban volt segédtanító, majd Nagyacsádra került az akkor épült új evangélikus iskolába. Amikor 1872-ben a 250 lelkes gyülekezet filiaként Pápához csatlakozott, tanítóját Lovászpatonára hívták meg kántortanítónak. Abban az időben országszerte a tanító látta el a falu jegyzői feladatait. 1872-től azonban a jegyzői állást függetlenítették, s Kiss Péter lovászpatonai tanító és jegyző az önálló jegyzői állást választotta. Az evangélikus iskolába ekkor jött az új kántortanító Laucsek Gyula. 25 éven keresztül szolgált, évekig tanított egyedül 160-170 (mindennapi és ismétlőiskolás) gyereket, és nevelte a falu ifjúságát. Énekkart alakított, elévülhetetlen érdemei vannak az olvasókör, az evangélikus leány- és legényegylet, valamint a falusi tűzoltó egylet 1885-ös megalapításában. Kezelése alatt állt az iskolai könyvtár is, melynek kötetszáma Laucsek korában több százra bővült. Az ő kezdeményezésére vette a gyülekezet 1894-ben a ma is használatos kékesszürke szekrényű orgonát.

Évekig szervezte az iskolai takarékpénztárt, e munkájáért az országos gazdasági egyesület takarékpénztári szakosztálya több alkalommal is jutalomban részesítette.

Laucsek Gyula az 1858-ban épült un. Nagyiskolában kezdte tanítói pályafutását Lovászpatonán, s a hozzá tartozó tanítói lakásban lakott. A tanulólétszám folyamatosan emelkedett. Bognár Endre lelkész és Laucsek Gyula több mint 20 évi erőfeszítésének eredményeként 1896-ban megépült az új un. Kisiskola.

Aktívan vett részt a Győr megyei evangélikus tanító egyesület munkájában, ahol 1897-ig az egyesület pénztárosaként is tevékenykedett.
1890-ben feleségül vette a székesfehérvári születésű fiatal Pischl Izabellát. Első két gyermekük Lovászpatonán született.
1897-ben a magyar királyi közoktatási miniszter Husztra (ma járási székhely Ukrajnában) nevezte ki mint állami elemi iskolai tanítót.

1904-ben költözött Budapestre, ahol az Erzsébet utcai állami iskolában tanító, az Újpesti Állami Iskolai Gondnokság tagja, majd 1910-től az Erzsébet utcai állami fiúiskola igazgatója, egyben a Pest megyei Általános Tanítói Egyesület újpesti-váci járáskörének elnöke. Évekig volt az újpesti zeneiskola vizsgabiztosa és az Ág. Hitv. Ev. Egyház megbecsült kántora Újpesten.

Feltételezhetően 1922-ben érte a halál. Budapesten a Kerepesi temetőben kísérték utolsó útjára.

Vissza az oldal tetejére...


Stirling János plébános
Stirling János
plébános

Stirling János (Szombathely 1889 - Lovászpatona 1955)

római katolikus esperes, plébános, hitoktató

Tanulmányok: elemi iskola Szombathely és Szentgál (1895-1901); gimnázium I-IV. osztály Szombathely (1901-1905), V-VIII. osztály Veszprémi Piarista Főgimnázium (1905-1909); Hittudományi Főiskola Veszprém (1909-1913)
Házasságkötés, gyermekek: nincs
Elismerések: "soha, semmi"
Sírja: Lovászpatonán testvérével Stirling Kálmánnal

Szombathelyen született 1889. szeptember 2-án. Apja Stirling Bódog (?-1894) római katolikus fűszerkereskedő, anyja Zimmermann Henrietta, evangélikus. Öt évesen veszítette el apját, s Kálmán öccsével árván maradtak. Anyjának Ferenczy Józseffel (1866-1938) kötött házasságából született húga Ferenczy Henrietta (1898-1979), aki anyja vallását követte.
Pappá szentelés: Veszprém 1913. Rott Nándor megyéspüspök.
Káplán Sümegcsehin 1913, Káptalanfán 1914, Zalamerenyén 1915, Somlószőlősön 1916-1920, Somlóvásárhelyen 1920-1926.

1926. 05. 05. Lovászpatonán adminisztrátor, majd 1931-től plébános, 1943-tól a csóti esperesi kerület (7 plébánia és filiái) esperese haláláig. Plébániájához tartozott Nagydém leányegyház, és a külterületek katolikusai: Heiterben és Öreghegyen 86 lélek, Vicsén 120, Agyon 90, Górén és Szeglén 39, valamint Lámpás és Répás, 1949-től Kiskajár (Nagytelep). 1940-ben közel 1380 r. k. lovászpatonai hívő lelki életét pásztorolta. 29 évi szolgálata alatt 1440 gyermeket keresztelt meg, mintegy 800 hívét temette el, és 980 fiatal bérmálkozott.

Stirling plébános elsőáldozókkal az iskola udvarán
Stirling plébános elsőáldozókkal az iskola udvarán

Vészterhes időkben volt lelkipásztor Lovászpatonán. Háború, német és orosz megszállás, katonahősök, iskolaállamosítás, háború utáni szegénység, ruhátlanság, éhínség. A hívők 60 %-a cseléd, földművelő napszámos. A faluban az 1930. évi népszámlálás szerint 177 analfabéta élt. Szervezte a szegénytanulók segélyezési alapját, az uradalom segítségét kérte-követelte a sokgyermekes családok támogatására, egyházközségi magtárt szervezett, Hangya Szövetkezetet irányított, bevezette a gabona és állatbiztosítást. Személyes alapítványa minden évben a legjobb fiú és leánytanulót zseb- illetve karórával jutalmazta.

Érdeme 1933-ban a templom, az iskola és a plébánia villamosítása, 1942-ben Nagy Jenő mártírhalált halt plébános emlékére új tabernákulum, 1948-ban a temetői grófi kripta ravatalozóvá átalakítása, valamint Nagydémen megújult iskola építése.
A háború előtt az osztatlan lovászpatonai katolikus iskolában 160-180 tanuló és 40-50 ismétlő iskolás tanult, 80-100 kötetes ifjúsági könyvtár, 16 újság-előfizetés, férfi dalárda és színkör alakult.
A háború okozta ínség leküzdésére az Amerikába kivándorolt lovászpatonaiak segítségét kérte. Gyűjtésük eredményeként 15 csomagban 280 kg súlyú ruházat és élelmiszer érkezett Lovászpatonára, amelyet felekezeti különbség nélkül szétosztott a falu szegényei között. Istenhitet, együttérzést, hazaszeretetet hirdetett és tanított.

1945-ben a falu nevében fehér zászlóval kezében, bátor kiállással remélte megmenteni a falut az orosz katonák bántalmaitól. A háború után megvívta a maga hálátlan harcát a megrongálódott r. k. iskolaépület újjáépítéséért, a hitoktatásért, tiltakozva a két nyolcosztályos lovászpatonai iskola államosítása ellen. Igazságtalannak tartotta, hogy az iskolaépületet, a tanító- és kántortanítói lakásokat az állam elvette, az ezeket terhelő kölcsönöket meg meghagyta az egyház terhén. A parancsra készített számtalan Jelentések egyikének "Észrevételek" rovatában olvasható: "Volna panaszom, tervem is, de a mai időket ezek előadására nem tartom alkalmasnak!"

Vegyes vallású családban nőtt fel. "Az embereket nem vallási életük, hanem emberi értékük szerint osztályozom" - vallotta. Művelt, nagy tiszteletnek örvendő "öspörös úr" volt Lovászpatonán. Háztartását mindvégig testvérhúga, Ferenczy Henriette vezette.

Stirling János plébános
Ferenczyné Zimmermann Henrietta, Ferenczy József,
közöttük ismeretlen fiú áll, Stirling Kálmán,
mellette áll Ferenczy Henriette-Micike,
közöttük ül Stirling János,
szakállas férfi ismeretlen (1909)

Életreszóló barátság fűzte Varga Béla balatonboglári plébános-kanonokhoz, a Magyar Nemzetgyűlés egykori elnökéhez és id. dr. Antall József belügyminiszteri tanácsoshoz, a Világ Igaza kitüntetettjéhez, akik a világháború idején sok ezer ártatlan zsidó embert, hontalan lengyel, francia menekültet mentettek meg a biztos haláltól. E nemes emberbaráti munkához plébánostársa támogatásával egyszerű, falusi eszközeivel maga is tevékenyen hozzájárult.
A Lovászpatona történelmi monográfiájának elkészítésében Patonay (Pitying) József segítője, szellemi társa volt.

1955. április 2-án 65 évesen szívkoszorúér elzáródás okozta halálát.

Vissza az oldal tetejére...


Horváth János (Veszprém 1850 - Budapest 1918)

kántortanító, karnagy, igazgatótanító

Tanulmányok: elemi iskola Veszprém (1856-1862), Veszprémi Piarista Gimnázium Veszprém (1862-1866), tanítóképző és kántorképző Győr (1866-1868)
Házasságkötés: 1871-ben Ászáron Varga Erzsébettel (1851-1919)
Gyermekek: 12, kilenc leány és három fiú
Sírja: feleségével a Farkasréti temetőben Budapesten
Elismerések: semmi

Horváth Ignác és Markalt Anna fia 1850. február 5-én Veszprémben született. Korán árvaságra jutott, édesanyja varrásból és kézimunkákból tartotta fenn a családot. Veszprémben egyházi iskolában érettségizett, a győri tanítóképzőben egyházzenét, orgonát és karvezetést tanult. 1868-ban szerzett "iskolamesteri" azaz tanítói és kántori oklevelet. Már mint képezdész orgonált Győrben a székesegyházban és a kármeliták templomában.

1868-1869 Bakonybélben a bencés apátsági templom orgonistája
1869-1871 Ászáron osztálytanító (ludimagister)
1871-1873 Szőnyben kántortanító
1873-1915 Lovászpatonán kántortanító, karnagy, igazgatótanító
1873-ban vette át Díjlevelét, mely a feladatait és javadalmazását rögzítette: "Veszprémi római katolikus egyházmegye, Veszprém Királyi Tanfelügyelőség Lovászpatonai Római Katholikus Népiskolája tanítói állására Horváth János 1873. szeptember 20-án megválasztatott. Az egyházi esküt az egyházmegye előtt letette".
1911-ben: ..."Horváth János tanító úr részére a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságáról szóló törvény szerinti javadalmat (alapfizetést, lakást, kertet) az Iskolaszék határozata folytán e Díjlevél kiadása által az iskolafenntartó terhére az alább felsorolt mennyiségben, értékben és módon biztosítjuk. A javadalmazott kötelessége az összes kántori teendők végzése, az osztályok tanítása, és az ismétlő fiúk oktatása, valamint belépés a Katolikus Tanítók Gondviselési Alapjába".

Patonay (Pitying) József monográfiája szerint: "Szegény, jó Horváth János! A zsúptetős, szoba-konyhás, egytantermes és osztatlan tanítású lovászpatonai katolikus iskolába hozta el Szőnyből a maga izzó lelkét és ragyogó tenor hangját..." - felesége unokabátyja Mórocz Antal plébános hívására. 12 gyerekükkel - kik közül négyet fiatalon elvesztettek - éltek az egy, 1885-től kettő szobás tanítói lakásban. Kántor volt, orgonista, karnagy és tanító. 1905-ig a harangozó is.

Horváth János kántortanító feleségével és tíz gyermekével az iskola udvarán (1901)
Horváth János kántortanító feleségével és
tíz gyermekével az iskola udvarán (1901)

1873-tól 17 évig átlag 150-160 gyermeket tanított egy osztályteremben délelőtti és délutáni tanórákon. Vezette a lovászpatonai születésű dr. Czirfusz Ferenc bajai tanítóképző igazgatótanár által alapított iskolakönyvtárat. Megfontolt hasznosítással kezelte Kováts Ignácz egykori uradalmi intéző szegénygyermekek iskoláztatásának támogatására létrehozott alapítványát. 1910-től az új iskola megépítésével Horváth János főtanító és két osztálytanító oktatta három osztályteremben a hat osztályt. Nyugdíjba vonulásakor az iskolában 220 mindennapi és 71 ismétlő iskolás tanult.
1911-ben a megüresedett harmadik osztálytanítói állást a 16 jelölt közül leánya, Horváth Margit (később Józsy Béláné) okleveles tanítónő nyerte el. 12 gyermekéből hetet tanítónak nevelt.

Tanórái mindig derűsek voltak. Elbeszélő tehetsége, tanulságos történetei rabul ejtették a diákokat. A vétkeseknek örömmel megbocsátott, mert a gyermeki lelket nem büntetni, hanem javítani akarta. Eszményi lélek volt, földöntúli szerénységével visszautasította a jövedelmezőbb iskolák (Pécs, Pannonhalma) állásajánlatait. Az iskolaszék részéről mind az egyházi elnök Mórocz Antal plébános, mind a világi elnökök, Német László postamester, később Pitying József uradalmi intéző és a nagyszámú hívek is elismeréssel adóztak csodálatos csengésű hangjának, elbűvölő orgonajátékának és nagy tréfacsináló kedvének. Gazdag kottagyűjteménye volt a templomi énekekből, s megszerzett mindent, ami újként megjelent.

Ő szervezte meg falunkban 1875-ben a falusi dalárdát, 1895-ben az első nyári kisdedőrzőt (óvodát).
Horváth János kántor még a régi, 1765-ben Festetics Károly gróf által épített templomban orgonált először. Nagy segítsége volt Mórocz Antal plébánosnak 1884-1885-ben az új katolikus templom megépítésében, 1910-ben az új iskola tanítószakmai terveinek kidolgozásában, felépítésében. Szervezte az iskolai és egyházi ünnepélyeket, rendezvényeket. Megalakította és irányította az iskolai gyerekkórust, a gyerek színjátszó kört, a verselőket.

Neves lovászpatonai tehetségeket, mint dr. Babics Antal orvosprofesszort, dr. Babics Endre plébános-kanonokot, Patonay (Pitying) József főgimnáziumi tanárt és az egyetemi professzor Bánki Donátot mint magántanítványát indította el a tudomány és a haza szolgálatának útján.

Nemcsak Lovászpatonán volt elismert néptanító. Aktív tagja volt a Pápa-csóti Esperesi Kerület Tanító Körének. Képviselte kora pedagógusainak véleményét, mely szerint "az emberiség legszentebb ügye a nevelés s a tanítás, és a tanító e szent ügy munkása".
A falu virágzó kulturális életének mozgatórugójaként evangélikus kántortanító kollégájával Laucsek Gyulával sok közös ünnepet, rendezvényt, megemlékezést szerveztek együtt.

42 éves lovászpatonai szolgálat után "e derék katolikus tanférfiú" 1915-ben átadta az iskolavezetést lánya férjének Józsy Béla tanítónak.
Horváth János 68 évet élt. Ebből a dobogón pár év híján ötvenet. Harcostársát, Mórocz Antal plébánost pár hónappal élte túl. 1918. július 24-én távozott az élők sorából. Tanítványa Patonay (Pitying) így emlékezik meg róla: "Mint ember, családapa, kántor és pedagógus egyaránt kivételes egyéniség volt. Neve fogalomként él mindazok emlékezetében, akiket tanított, vagy akik őt közelről ismerték".

Vissza az oldal tetejére...


Kováts Ignácz (1765 - Lovászpatona 1834)

uradalmi tiszttartó, a falu jegyzője

Tanulmányok: nincs adat
Házasságkötés: Antalovich Juliannával
Gyermekek: örökbe fogadott leánya Kernya (Kováts) Terézia, nevelt unokahúgai Hajdovits Borbála és Kimmer Borbála
Sírja: Pápán(?)
Emlékezete: általa állíttatott kőkereszt a temetőben (1803), általa állíttatott fakereszt az Újhegyen (1828)

Származásáról nincsenek adatok.
Somogyi János államtanácsos és felesége Győry Krisztina grófnő lovászpatonai uradalmának tiszttartója. 1796-ban a Somogyi család nevében Kováts Ignácz és Mersics Mihály kasznár vette át leltárilag Festetics Ferenc gróftól a lovászpatonai uradalmi vagyont. Ettől kezdve egész életét a Somogyi-birtok irányításának, felvirágoztatásának szentelte. Érdemei vannak a mai iskola (kastély), a mai óvoda (un. Sárgaház), a mai orvosi rendelő (Tiszttartóház) valamint a plébániaház megépítésében, az újhegyi szőlők telepítésében, a Magtár és a Kasznárház építésében, a Nyáros erdősítésében, 1808-ban az uradalom által emelt új evangélikus iskola és tanítólak építésében, Agymajor és Vicsepuszta kiépítésében, a Belmajor kialakításában. Irányításával épült ki a kastélypark.
Lovászpatonára már nős emberként érkezett. Saját gyermekük nem született. Örökbe fogadott leánya Kernya Terézia (1801-1877?), aki felvette nevelőapja nevét. Feleségével nevelték két testvérhúgának két elárvult leányát is. Örökbe fogadott leányukat 1818-ban Lovászpatonán adták férjhez Pádl Pál (1790-1877) uradalmi tiszthez.
1796-1802 között a falu jegyzője volt.

Kováts Ignácz kőkeresztje a lovászpatonai temetőben (1803)
Kováts Ignácz kőkeresztje
a lovászpatonai temetőben
(1803)

A kastély építésével megszűntetett falusi temető helyett kijelölt új temetőben 1803-ban saját költségén állíttatta a kőkeresztet, rajta fémlapon festett crucifixus (feszület). Fölirata: "ERECTA Anno 1803".
Élete alkonyán állíttatta az Újhegy ("Újsomlyó") keleti kapujában a fakeresztet fém dombormű feszülettel. Fölirata: "INRI" (Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum, azaz Názáreti Jézus a zsidók királya). A tiszttartónak ugyanis az Újhegy keleti oldalán három hold szőlője és 1810-ben épített borospincéje volt, a homlokzatán K. I. monogram és 1810-es évszámmal. Szőlőprésének mintegy 200 éves fatábláját ma a Lovászpatonai Helytörténeti Múzeum őrzi. Fölirata: "T. TISZTARTO UR KOVATS IGNATZ TSINALTOTA ANO 1808 E".

66 évesen 1831-ben írt végrendelete eredetben olvasható a lovászpatonai plébánia levéltárában. Vagyona jelentős részét feleségére, örökbe fogadott leányára és nevelt leányaira hagyományozta. Szép summát örökített a lovászpatonai szegény iskolásgyerekek támogatására, a lovászpatonai plébániára, a Szentkúti templomra, valamint a "L. Patonai Temetőben és az újj Somlai Hegyben általam emeltetett kereszteknek Conservatiójára". A több mint 200 éve általa állított temetői kőkeresztet a Lovászpatonai Értéktár Bizottság 2016-ban felvette a nemzeti értékek közé.

Kováts Ignácz Lovászpatonán hunyt el 1834. július 6-án.

Vissza az oldal tetejére...