Lovászpatonai Életrajzi Lexikon
Minden jószándékú észrevételt örömmel fogadunk: Bartha Lászlóné Borsó Katalin (barthaborsokati@gmail.com). A lexikon teljes tartalma szerzői jogi védelem alatt áll.
Bánki Donát (Bánk 1859 - Budapest 1922)
mérnök, feltaláló, akadémikus, egyetemi professzor
Tanulmányok: elemi iskolai magántanuló Lovász Patona (1865-1869), bencés algimnáziumi magántanuló Pápa (1869-1872), Markó utcai főreálgimnázium Budapest (1872-1875), József Műegyetem Budapest (1875-1879), gépészmérnöki oklevél 1893
Házasságkötés: unokatestvérével Salzer Ilonával (1854-1937), majd a francia származású Marie Bruléval
Gyermekek: Elemér (1886-1958), Ödön (1888-1917), László (1893-1909) valamint örökbefogadott, majd elismert fia Dezső (anyja Marie Brulé, 1902-1967), Árpád (anyja Marie Brulé, 1903-1910) és Sándor (1905-1970)
Publikációk: 136 szakcikk, számos műszaki, mérnöki monográfia, egyetemi tankönyv, jegyzet magyar és német nyelven.
Elismerések: MMÉE Hollán-díj második fokozat (1887), MMÉE Hollán-díj első fokozat (1893), MMÉE Cserháti Jenő-díj (1916), Mérnökegylet Egyesületi Aranyérme (1916), MTA "Nagyjutalom" (posztumusz 1926)
Sírja: feleségével Salzer Ilonával és László fiával együtt Budapest Farkasréti temető 47/2 parcella 1. sor 7-8. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben védetté nyilvánította.
Emlékezete: fém-domborműves márványtábla Lovászpatona (2009); mellszobor Bakonybánk (2009); mellszobor a BME aulájában Budapest (1959); mellszobor Óbudai Egyetem kertje Budapest (2009) és még számtalan emléktábla, szobor. A Gépipari Tudományos Egyesület Bánki Donát Emlékérmet alapított (1954); Bakonybánkon Bánki Donát Emlékszoba és Bánki Donát Emlékpark (2009); Bánki Donát emlékdíj Bakonybánk (1992), Lovászpatonai Bánki Donát Általános Iskola (nevét felvette 2009-ben) és számos magyar technikum, egyetemi kar, iskola és utca viseli nevét.
Korának egyik legnagyobb gépészmérnöke, a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának professzora.
Lőwinger Donát Bánkon (ma Bakonybánk) született 1859. június 6-án a család negyedik gyermekeként. Apja dr. Lőwinger Ignác (1822-1903) uradalmi orvos, anyja Salzer Berta (1825-1896). A családban hat gyermeket neveltek. Apja az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején katonaorvosként szolgált. Fiait a magyar haza szeretetére nevelte.
1860-ban költöztek Lovász Patonára (más adatok szerint 1862-ben illetve 1867-ben), ahol apja Medgyesi Somogyi János uradalmi orvosaként és Lovász Patona, Pápa Teszér, Dém, Tamási, Ság, Szentiván, Fenyőfő, Szücs, Koppány és Csót körorvosaként működött. Szülei 1887-ben költöztek el Lovász Patonáról.
Zsidó vallása miatt nem a falu felekezeti iskoláiban tanult, hanem magánúton apja felügyelete mellett. Az újabb források szerint bizonyítottan Horváth János római katolikus kántortanító készítette fel az osztályvizsgákra. Nemcsak az elemi iskolát, de a gimnázium alsó osztályait is így végezte.
1875-ben Lőwinger Donát Budapesten a Markó utcai nyolcosztályos főreálgimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait.
1879-ben családja felvette a szülőfalujára utaló Bánki családnevet.
Bánki Donát gépészmérnöki oklevelét 1893-ban szerezte meg. Németül, angolul és franciául beszélt.
1879-1880 tanársegéd a Mechanika Tanszéken.
1881-1882 gépkonstruktőr a Mechwart András vezette Magyar Királyi Államvasúti Gépgyárban. 1881-ben megjelent az első magyar iparfejlesztési törvény és Bánki Donát első szabadalma a dinamóméter.
1882-1899 konstruktőr, osztályvezető, főmérnök a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyárban. Nyolc évig együtt dolgozott Csonka János feltalálóval. Számos közös találmány és hat szabadalmuk született.
1893-ban az első benzinporlasztó, a világszerte sok száz millió autóban működő Bánki-Csonka-féle karburátor.
1894-ben önálló szabadalma a Bánki-nagynyomású robbanómotor. 1894-ben kéthengeres motorkerékpár vízhűtéses motorral és függő szelepekkel.
1898. vízbefecskendezéses motor szabadalma, a benzinmotor az 1900-as párizsi világkiállítás díját is elnyerte.
1899-ben fényes ipari múltjának búcsút mondva az egyetemi katedrát választotta. Mint műszaki tanácsadó továbbra is részt vett a Ganz gyár tevékenységében.
1899-1922 haláláig tanszékvezető, egyetemi professzor. Sokat tett a magyar mérnökképzésért, a gyakorlati és laboratóriumi oktatásért.
1914-től a gépészmérnöki kar dékánja, dékáni jövedelmét szegény tanítványai tanulására ajánlotta fel.
1902-ben készült el első autója elsőkerék-meghajtással, csuklós hajtóművel, 1909-ben repülőgép-stabilizátor szabadalma, 1917-ben Bánki-vízturbina szabadalma.
Hat önálló szabadalmat jegyzett.
1918-ban elkészítette az abban a korban példátlan horderejű tervét a dunai Vaskapu Erőmű megépítéséhez, és egy hajózható csatorna útvonalának tervét is, melyek a trianoni feltételek után a magyarok számára aktualitásukat vesztették.
Az MTA levelező tagja (1912), a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet (MMÉE) Gépészeti, Elektrotechnikai és Gyáripari Szakosztályának elnöke (1909-1912), a Comenius Szabadkőműves Páholy tagja (1910). Kevesen tudják, hogy festészettel is foglalkozott.
Tudományos munkásságát jelzi:
1879-től a Magyar Mérnök és Építész Egylet tagja, 1909-től a gépészeti szakosztály elnöke
1897. tanulmányút Németországba
1908. tanulmányút az USA-ba
1910. tanulmányút és kirándulás Ausztriába tanítványaival együtt
1910. Magyar Szabadalmi Tanács tagja
1911. a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta
1912. MTA székfoglaló
Trianon utáni 1920-ban írt intelmeit, jövőbe látó gondolatainak realitását halála után 100 évvel ma is igazolhatjuk:
"Hazánk a közeljövőben csak kevés számú mérnököt foglalkoztathat, sokan külföldön lesznek kénytelenek a jobb időket bevárni, amelyek eljövetelében szent hittel kell bíznunk, amikor itthon is megélhet a hazának minden fia. A külföldre sodródott mérnök generációnak féltve kell ápolnia a magyar technikusok megalapozott jó hírét, és nem munkaerejének olcsó bérbeadásával, hanem képzettségével és tudásával kell boldogulást keresnie."
1922. augusztus 2-án hunyt el Budapesten. Anyakönyvi kivonata szerint 63 éves, ág. hitv. ev. vallású, felesége Salzer Ilona. Halálának oka: cukorbetegség.