Lovászpatonai Életrajzi Lexikon

Minden jószándékú észrevételt örömmel fogadunk: Bartha Lászlóné Borsó Katalin (barthaborsokati@gmail.com). A lexikon teljes tartalma szerzői jogi védelem alatt áll.

---

Dr. Gyulavári Oszkár (Debrecen 1924 - Szombathely 2023)

növénynemesítő, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa

Tanulmányok: elemi iskola Debrecen (1930-1934), Debreceni Kegyestanító-rendi R. K. Kalasanzi Szent József Intézet Gimnáziuma Debrecen (1934-1942), Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadémia Debrecen (1942-1943), Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola Mosonmagyaróvár (1943-1946), Magyaróvári Országos Növénynemesítő Intézet Mosonmagyaróvár (1946-1947)
Házasságkötés: 1951. június 17-én Budapesten Kőváry Évával (1930-2012)
Gyermekei: Ágnes (1952), László (1953), Imre (1954), Zoltán (1956), Éva (1958), Ildikó (1960), Gábor (1964), Csaba (1968), Tamás (1971)
Elismerések: Baross László-emlékérem (1979); Kiváló Munkáért (1980); Fleischmann Rudolf-díj (1992); Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (1999); Vasdiploma Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Mosonmagyaróvár (2013); Magyar Agrártudományi Egyesület aranyéreme Budapest; Thyll Szilárd Életfa emlékplakett (2014)
Sírja: feleségével Szombathelyen
Publikációk: Dr. Gyulavári Oszkár: A kukorica nemesítése kártevők és betegségek ellen Szombathely (1995); Toldiné-Hajós-Gyulavári: Vírusrezisztencia kísérletek tetraploid kukorica vonalakkal és hibridekkel (2005); 70 tudományos cikk mezőgazdasági szaklapokban, folyóiratokban, kiadványokban

1924. augusztus 14-én dr. Wallisch Oszkár egyetemi tanár, a Debreceni Tudományegyetem lektora (1887-1949) és Wilhelms Eleonóra (1903-1933) első gyermekeként született. Kilenc évesen veszítette el szülőanyját, akinek halála után három gyermek maradt árván. Apjának 1934-ben Wilhelms Zsuzsannával kötött házasságából három testvére született. Apja és családja felvette a Gyulavári családnevet. A nyári szünidőket vidéken, a Miskolc melletti Lászlótanyán nagybátyjánál töltötte. Tőle tanulta természetszeretetét.

Tanulmányai Debrecenhez kötötték, de a háború közbeszólt, s szakmai tanulmányait Magyaróváron folytatta. Korának nagy kihívása a növénynemesítés területére irányította.

1947-1948 Magyaróvári Kísérleti Intézet pályakezdő kutató és állami mezőhegyesi ménesbirtok nemesítési gyakornok.

1948-1960 Lovászpatona Heitermajori növénynemesítő telep. Dr. Horn Miklós növénynemesítő, mezőgazdaságtudományi doktor munkatársa, tanítványa, tudományos kísérleti rendszerének részese. A kukorica, a búza és a bíborhere nemesítés témavezetője.
Dr. Horn Miklós vezető nemesítővel együtt hazai és nemzetközi elismerést szerzett. A kukorica, a rozs, az árpa kísérleti fejlesztése mellett a "Lovászpatonai bíborhere" 1955-ben állami elismerést kapott. Nemesített fajtáiknak minden esetben a "Lovászpatonai" előnevet adták.
Egyik interjújában így vall: "Kukorica a fő témám, de búza, árpa, és bíborhere nemesítéssel is foglalkoztunk. Kukoricahibridünk minden mást vert a mezőnyben... Bíborhere fajtám 50 éven keresztül élt, és köztermesztésben van. A Horn Miklós által nemesített rozsfajta sok-sok devizát hozott az országnak. Termékeny időszakom volt Lovászpatona". Elévülhetetlen érdeme van abban, hogy a növénynemesítés világhírnevet szerzett Lovászpatonának. Munkatársai: Takács András, Boda László, Őrffy László nemesítők, Szunyogh Károly, Sohár László, Forgács Gyula technikusok.

1960-1970 Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Georgikon kísérleti intézete, tudományos kutató. A lovászpatonai nemesítések, kiemelten a kukorica fajtafenntartó kutatója. Keszthelyi munkájának köszönhetően sikerült megőrizni a lovászpatonai nemesítőműhely gyakorlati eredményeit.
1967-ben írta kandidátusi értekezését a kukorica beltenyésztett vonalak gyorsabb kinemesítésének módszerei témában. Kandidátusi fokozatát 1968-ban nyerte el.

1970-2014 Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet Táplánszentkereszti Kísérleti Állomásán tudományos főmunkatárs. Mosonmagyaróvári növénynemesítő-iskolai osztálytársa, a szintén Lovászpatonáról induló dr. Beke Ferenc Kossuth-díjas növénynemesítő munkatársa. Tagja a nemzetközi elismertséget szerzett táplánszentkereszti kukoricanemesítő csapatnak. Több átszervezés után a szegedi székhelyű Gabonakutató Nonprofit KFT táplánszentkereszti növénynemesítő állomásán Európai Uniós forrásokból finanszírozott tudományos fajtakísérletek projektvezetője volt. 23 államilag elismert kukoricahibrid társszerzője.

1984-től nyugdíjas és haláláig aktív dolgozó Táplánszentkereszten, Keszthelyen, Szegeden.

Tudományos, kutatási fokozatok:

• A Gödöllői Agrártudományi Egyetem doktora
• MTA köztestületi tag
• Mezőgazdasági tudomány kandidátusa

Szakmai szervezeti tagság:

• Magyar Agrártudományi Egyesület
• Magyar Növénynemesítők Egyesülete (tiszteletbeli tag)
• Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
• Societas Scientiarum Savariensis (Szombathelyi Tudományos Társaság)
• Deutsche Mais Kommittee Bonn (rendes tag)
• Magyar Kukorica Klub Egyesület (tiszteletbeli tag)

MTA szervezeti tagság:

• MTA Növénynemesítési Tudományos Bizottság (2011-2023)
• MTA IV. Agrártudományok Osztálya (2011-2023)
• MTA Növénynemesítési Bizottság (2011)
• MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság (2011-2023)

Nemzetközi és hazai szakmai konferenciák, tudományos tanácskozások, ismeretterjesztő értekezletek szakelőadója, szekcióvezetője, szervezője.

2009-től haláláig tagja a Lovászpatonai Baráti Körnek.
Felesége Kőváry Éva növénytermesztési technikus. Kilenc gyermeket neveltek fel, egy lányukat 20 éves korában elveszítették.
Páratlanul hosszú, 76 év aktív kutatómunka után 2023 áprilisában érte a halál.

2012-ben szerényen így méltatta életművét: "Hogy mit tettem? Csak nemesítettem... Bízva bíztam, és erőm szerint küzdöttem a "legnemesbekért"!

---

Életrajzok