Lovászpatonai Életrajzi Lexikon
Minden jószándékú észrevételt örömmel fogadunk: Bartha Lászlóné Borsó Katalin (barthaborsokati@gmail.com). A lexikon teljes tartalma szerzői jogi védelem alatt áll.
Dr. Beke Ferenc Ernő (Bábolnapuszta 1914 - Szombathely 1988)
agrármérnök, mezőgazdasági tudományok kandidátusa, Kossuth-díjas növénynemesítő
Tanulmányok: elemi iskola Bábolna (1920-1926), Révay Miklós Gimnázium Győr (1926-1934), Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia (1934-1937)
Házasságkötés: 1942-ben Szombathelyen Onódi Izabellával (1915-1984)
Gyermekek: Beatrix (1944), Imre, Béla (1949)
Elismerések: Kossuth-díj (1959); Munka Érdemrend ezüst fokozata; Bors László- és Fleischmann Rudolf-emlékplakettek; Gödöllői Agrártudományi Egyetem díszdoktora (1978); Pro Urbe Fertőd (posztumusz 2014)
Sírja: feleségével együtt Szombathelyen
Emlékezete: bronz dombormű Táplánszentkereszten (1999); Szegedi Gabonakutató tudományos fórumán "Beke Ferenc szekció" (2014)
A Komárom megyei Bábolnapusztán Beke Ferenc (Réde 1869-1930) jószágfelügyelő és Gyökhegyi Erzsébet (Nagycenk 1882 - Székesfehérvár 1955) gyermekeként született 1914. június 18-án. Négyen voltak testvérek. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. 1925-ben Győrbe költöztek. 16 évesen elveszítette apját, gimnáziumi évei alatt tanítással és fizikai munkával egészítette ki anyja özvegyi nyugdíját. 1937-ben ösztöndíjasként diplomázott Mosonmagyaróváron, és szakmai továbbképzését is itt folytatta. 1938-ban Győrött majd Komáromban katonáskodott, tartalékos őrmesterként vezényelték a Felvidékre, amikor az első bécsi döntés értelmében a Felvidéket visszacsatolták.
1939-1941 Jánosházán segédtiszt. Közben 1940-ben pár hónapra besorozták.
1941-1946 Stróbl Sándor intéző utódjaként Lovászpatonán az Esterházyak uradalmában intéző, dr. Horn Miklós növénynemesítő kandidátus munkatársa.
1942. április 24-én Szombathelyen a lovassági laktanya fiatal tartalékos zászlósaként házasságot kötött Onódi Izabellával.
1942-1943 megjárta az orosz frontot.
1945-ben a Veszter Varga Lajos által elnökölt Községi Földigénylő Bizottság szakértő tagja. Családja Lovászpatonán az un. Tiszttartóházban (ma orvosi rendelő) lakott 1950-ig.
Az uradalom államosítása után 1946-1947-ben dr. Gyulavári Oszkárral, dr. Bondor Lászlóval, prof. dr. Bálint Andorral együtt elvégezte a Magyaróvári Országos Növénynemesítő Intézet egyéves felsőbb növénynemesítő szakmérnöki tanfolyamát.
1948-tól Mosonmagyaróváron az Országos Növénynemesítő Intézet, Eszterházán (későbbi nevén: Fertőd) a Kertészeti Növénynemesítési és Növénytermesztési Kutató Intézet munkatársa.
1949-től az eszterházai Állami Növénynemesítő Telep vezetője és az Eszterházai Állami Gazdaság igazgatója is.
1968-1980 a szegedi Gazdasági Kutató Intézet Táplánszentkereszti Kutató Állomásának megalapítója és igazgatója. Itt évekig együtt dolgozott dr. Gyulavári Oszkár növénynemesítő kutatóval. Két búzafajta, a bíborhere és az őszi káposztarepce állami elismerése is ezidőre esik. A köles nemesítésében dr. Horn Miklós nyomdokaiba lépett. Legsikeresebb nemesítése a "Fertődi 293" búza, valamint a repce, a vöröshere és a kender.
Egy sor búzafajtájának minősítésére csak halála után került sor.
1980-1988 Igazgatói megbízatásáról lemondott és a Tudományos Tanács tagjaként tudományos tanácsadóként dolgozott.
1953-ben tudományos fokozatot szerzett, 1959-ben a "Fertődi-293" őszi búza nemesítéséért Kossuth-díjban részesült.
Kandidátusi disszertációját Magyarországon elsőként a búza rozsdarezisztenciája témában írta. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja.
MTA Növénynemesítési Bizottság és a Veszprémi Akadémiai Bizottság tagja.
A német "Zeistrifft für Pflanzencühtung" tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának 10 éven át tagja.
Kortársai száraz humorú, az élet által megviselt, szerény, csendes emberként emlékeztek rá, aki soha nem törekedett magasabb pozíciókra.
1988. augusztus 27-én Szombathelyen érte a halál.