Lovászpatonai Életrajzi Lexikon
Minden jószándékú észrevételt örömmel fogadunk: Bartha Lászlóné Borsó Katalin (barthaborsokati@gmail.com). A lexikon teljes tartalma szerzői jogi védelem alatt áll.
Mórocz Antal (Pápa 1835 - Gödöllő 1918)
római katolikus lelkipásztor
Tanulmányok: elemi iskola Pápa (1841-1846), Bencés Gimnázium Győr (1846-1852), bencés rendtag (1852-1855), theológia Pannonhalma (1855-1856), papi szeminárium Veszprém (1856-1859)
Házasságkötés, gyermekek: nincsen
Elismerés: nincsen
Sírja: Gödöllőn
Publikációk: A Lovászpatonai Plébánia. Templomépítési emlékül. Hunyadi Mátyás Intézet Budapest (1885); Szívlant Budapest (1885); A vén bakter életkátéja. Stettner Ede Szent István Könyvnyomdája Veszprém (1888); Milleniumi gondolatok. Megszívlelésül a katholikus magyar néphez. Hunyadi Mátyás Intézet Budapest (1896); Hazáért - Királyért. Pályamű a Magyar Szemle szépirodalmi pályázatán (1900); Offertórium Mórocz Antal plébános aranymiséjére. Salgó Nyomda Újpest (1909).
Emlékezete: neve Lovászpatonán az egykori iskolaépítés emlékére a Lovászpatonai Baráti Kör Egyesület által állított márványtáblán (2020).
Pápán 1835. 05.17-én sokgyermekes családba született. Apja Mórocz Mihály (1802-1887) pápai kisbirtokos, édesanyja Ács Katalin.
1859. július 26-án Renolder János püspök szentelte pappá.
1859-1860 Súron, 1860-1864 Somlóvásárhelyen, 1864-1867 Zalaszentgróton, 1867-1869 Tüskeváron, 1869-1870 Somlószőlősön káplán, 1870. október 26-tól Lovászpatonán adminisztrátor, lelkipásztor.
44 évig Lovászpatona anyaegyház és filiája Nagydém, valamint a hozzájuk tartozó külterületek, Vicsepuszta, Szeglepuszta, Szerdahely, Agymajor, Heitermajor, Dombizsór és a három Répáspuszta lelkipásztora volt. "Hívei tűzbe mentek érte. Páratlan szónoki képességgel áldotta meg az Isten. A szelíd szellő szárnyán éppen úgy suttogott, mint ahogyan viharként mennydörgött, ha erre volt szükség" - írja róla Patonay (Pitying) József helytörténeti monográfiájában.
Az 1868-ban alapított, a pápai bencés gimnázium szegény tanulóinak taníttatását segélyező Szulpicz Egyesület tagja és aktív támogatója.
Prózai és lírai művei oktató-nevelő szándékát, hazája iránti szeretetét bizonyítják. A pesti Petőfi Társaság Koszorú című szépirodalmi és művészeti folyóiratának szerkesztőségi tagja.
1885. A Festeticsek által 1765-ben épített omladozó templom helyébe új templomot épített az akkor 1140 lélekszámú egyházközség számára. Mórocz közbenjárására az adományozók között volt egykori rendtársa, a nagydémi születésű Soós Mihály kanonok, író, a Keszthelyi Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet természettan- és mennyiségtan tanára és maga a király is. 1885. szeptember 30-án 14 környező község plébánosa és esperese hatalmas ünneplő közönség előtt áldotta meg az új templomot.
emléktáblája
1894-ben a templomba 456 sípos új orgona, 1912-ben ütős toronyóra került.
1884-ben Nagydémen a templomra torony, 1886-ban új tetőzet, 1904-ben új orgona épült.
1905-ben ünnepi megemlékezést szervezett a lovászpatonai plébánia megújításának 100. jubileumi évfordulójára.
1910. Új háromtantermes r. k. elemi iskolát épített (ma művelődési ház), a régi iskolát tanítólakásokká alakíttatta át.
Mély barátság fűzte harcostársához, a katolikus kántortanítóhoz Horváth Jánoshoz.
79 éves koráig dolgozott, szolgált Lovászpatonán. 1914. január 1-én nyugdíjazását kérte.
1914-1916 Nyugdíjasan egy erdélyi tanítócsaládhoz Törcsvárra költözött.
1916-1918 Az anyaországba menekülő családdal együtt Gödöllőn talált menedéket.
Az elemi iskolában pásztora volt nevessé lett tanítványainak: dr. Babics Antalnak, dr. Babics Endrének, Patonay (Pitying) Józsefnek, Józsy Béláné Horváth Margitnak.
Hitének szellemi óriása volt. 83 évesen szegényen és nincstelenül érte a halál 1918. április 28-án. Száz évvel később sírjának felkutatása Gödöllőn nem járt eredménnyel.