Lovászpatonai Életrajzi Lexikon
Minden jószándékú észrevételt örömmel fogadunk: Bartha Lászlóné Borsó Katalin (barthaborsokati@gmail.com). A lexikon teljes tartalma szerzői jogi védelem alatt áll.
plébános
Stirling János (Szombathely 1889 - Lovászpatona 1955)
római katolikus esperes, plébános, hitoktató
Tanulmányok: elemi iskola Szombathely és Szentgál (1895-1901); gimnázium I-IV. osztály Szombathely (1901-1905), V-VIII. osztály Veszprémi Piarista Főgimnázium (1905-1909); Hittudományi Főiskola Veszprém (1909-1913)
Házasságkötés, gyermekek: nincs
Elismerések: "soha, semmi"
Sírja: Lovászpatonán testvérével Stirling Kálmánnal
Szombathelyen született 1889. szeptember 2-án. Apja Stirling Bódog (?-1894) római katolikus fűszerkereskedő, anyja Zimmermann Henrietta, evangélikus. Öt évesen veszítette el apját, s Kálmán öccsével árván maradtak. Anyjának Ferenczy Józseffel (1866-1938) kötött házasságából született húga Ferenczy Henrietta (1898-1979), aki anyja vallását követte.
Pappá szentelés: Veszprém 1913. Rott Nándor megyéspüspök.
Káplán Sümegcsehin 1913, Káptalanfán 1914, Zalamerenyén 1915, Somlószőlősön 1916-1920, Somlóvásárhelyen 1920-1926.
1926. 05. 05. Lovászpatonán adminisztrátor, majd 1931-től plébános, 1943-tól a csóti esperesi kerület (7 plébánia és filiái) esperese haláláig. Plébániájához tartozott Nagydém leányegyház, és a külterületek katolikusai: Heiterben és Öreghegyen 86 lélek, Vicsén 120, Agyon 90, Górén és Szeglén 39, valamint Lámpás és Répás, 1949-től Kiskajár (Nagytelep). 1940-ben közel 1380 r. k. lovászpatonai hívő lelki életét pásztorolta. 29 évi szolgálata alatt 1440 gyermeket keresztelt meg, mintegy 800 hívét temette el, és 980 fiatal bérmálkozott.
Vészterhes időkben volt lelkipásztor Lovászpatonán. Háború, német és orosz megszállás, katonahősök, iskolaállamosítás, háború utáni szegénység, ruhátlanság, éhínség. A hívők 60 %-a cseléd, földművelő napszámos. A faluban az 1930. évi népszámlálás szerint 177 analfabéta élt. Szervezte a szegénytanulók segélyezési alapját, az uradalom segítségét kérte-követelte a sokgyermekes családok támogatására, egyházközségi magtárt szervezett, Hangya Szövetkezetet irányított, bevezette a gabona és állatbiztosítást. Személyes alapítványa minden évben a legjobb fiú és leánytanulót zseb- illetve karórával jutalmazta.
Érdeme 1933-ban a templom, az iskola és a plébánia villamosítása, 1942-ben Nagy Jenő mártírhalált halt plébános emlékére új tabernákulum, 1948-ban a temetői grófi kripta ravatalozóvá átalakítása, valamint Nagydémen megújult iskola építése.
A háború előtt az osztatlan lovászpatonai katolikus iskolában 160-180 tanuló és 40-50 ismétlő iskolás tanult, 80-100 kötetes ifjúsági könyvtár, 16 újság-előfizetés, férfi dalárda és színkör alakult.
A háború okozta ínség leküzdésére az Amerikába kivándorolt lovászpatonaiak segítségét kérte. Gyűjtésük eredményeként 15 csomagban 280 kg súlyú ruházat és élelmiszer érkezett Lovászpatonára, amelyet felekezeti különbség nélkül szétosztott a falu szegényei között. Istenhitet, együttérzést, hazaszeretetet hirdetett és tanított.
1945-ben a falu nevében fehér zászlóval kezében, bátor kiállással remélte megmenteni a falut az orosz katonák bántalmaitól. A háború után megvívta a maga hálátlan harcát a megrongálódott r. k. iskolaépület újjáépítéséért, a hitoktatásért, tiltakozva a két nyolcosztályos lovászpatonai iskola államosítása ellen. Igazságtalannak tartotta, hogy az iskolaépületet, a tanító- és kántortanítói lakásokat az állam elvette, az ezeket terhelő kölcsönöket meg meghagyta az egyház terhén. A parancsra készített számtalan Jelentések egyikének "Észrevételek" rovatában olvasható: "Volna panaszom, tervem is, de a mai időket ezek előadására nem tartom alkalmasnak!"
Vegyes vallású családban nőtt fel. "Az embereket nem vallási életük, hanem emberi értékük szerint osztályozom" - vallotta. Művelt, nagy tiszteletnek örvendő "öspörös úr" volt Lovászpatonán. Háztartását mindvégig testvérhúga, Ferenczy Henriette vezette.
közöttük ismeretlen fiú áll, Stirling Kálmán,
mellette áll Ferenczy Henriette-Micike,
közöttük ül Stirling János,
szakállas férfi ismeretlen (1909)
Életreszóló barátság fűzte Varga Béla balatonboglári plébános-kanonokhoz, a Magyar Nemzetgyűlés egykori elnökéhez és id. dr. Antall József belügyminiszteri tanácsoshoz, a Világ Igaza kitüntetettjéhez, akik a világháború idején sok ezer ártatlan zsidó embert, hontalan lengyel, francia menekültet mentettek meg a biztos haláltól. E nemes emberbaráti munkához plébánostársa támogatásával egyszerű, falusi eszközeivel maga is tevékenyen hozzájárult.
A Lovászpatona történelmi monográfiájának elkészítésében Patonay (Pitying) József segítője, szellemi társa volt.
1955. április 2-án 65 évesen szívkoszorúér elzáródás okozta halálát.