Lovászpatonai Életrajzi Lexikon
Minden jószándékú észrevételt örömmel fogadunk: Bartha Lászlóné Borsó Katalin (barthaborsokati@gmail.com). A lexikon teljes tartalma szerzői jogi védelem alatt áll.
Horváth János (Veszprém 1850 - Budapest 1918)
kántortanító, karnagy, igazgatótanító
Tanulmányok: elemi iskola Veszprém (1856-1862), Veszprémi Piarista Gimnázium Veszprém (1862-1866), tanítóképző és kántorképző Győr (1866-1868)
Házasságkötés: 1871-ben Ászáron Varga Erzsébettel (1851-1919)
Gyermekek: 12, kilenc leány és három fiú
Sírja: feleségével a Farkasréti temetőben Budapesten
Elismerések: semmi
Horváth Ignác és Markalt Anna fia 1850. február 5-én Veszprémben született. Korán árvaságra jutott, édesanyja varrásból és kézimunkákból tartotta fenn a családot. Veszprémben egyházi iskolában érettségizett, a győri tanítóképzőben egyházzenét, orgonát és karvezetést tanult. 1868-ban szerzett "iskolamesteri" azaz tanítói és kántori oklevelet. Már mint képezdész orgonált Győrben a székesegyházban és a kármeliták templomában.
1868-1869 Bakonybélben a bencés apátsági templom orgonistája
1869-1871 Ászáron osztálytanító (ludimagister)
1871-1873 Szőnyben kántortanító
1873-1915 Lovászpatonán kántortanító, karnagy, igazgatótanító
1873-ban vette át Díjlevelét, mely a feladatait és javadalmazását rögzítette: "Veszprémi római katolikus egyházmegye, Veszprém Királyi Tanfelügyelőség Lovászpatonai Római Katholikus Népiskolája tanítói állására Horváth János 1873. szeptember 20-án megválasztatott. Az egyházi esküt az egyházmegye előtt letette".
1911-ben: ..."Horváth János tanító úr részére a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságáról szóló törvény szerinti javadalmat (alapfizetést, lakást, kertet) az Iskolaszék határozata folytán e Díjlevél kiadása által az iskolafenntartó terhére az alább felsorolt mennyiségben, értékben és módon biztosítjuk. A javadalmazott kötelessége az összes kántori teendők végzése, az osztályok tanítása, és az ismétlő fiúk oktatása, valamint belépés a Katolikus Tanítók Gondviselési Alapjába".
Patonay (Pitying) József monográfiája szerint: "Szegény, jó Horváth János! A zsúptetős, szoba-konyhás, egytantermes és osztatlan tanítású lovászpatonai katolikus iskolába hozta el Szőnyből a maga izzó lelkét és ragyogó tenor hangját..." - felesége unokabátyja Mórocz Antal plébános hívására. 12 gyerekükkel - kik közül négyet fiatalon elvesztettek - éltek az egy, 1885-től kettő szobás tanítói lakásban. Kántor volt, orgonista, karnagy és tanító. 1905-ig a harangozó is.
tíz gyermekével az iskola udvarán (1901)
1873-tól 17 évig átlag 150-160 gyermeket tanított egy osztályteremben délelőtti és délutáni tanórákon. Vezette a lovászpatonai születésű dr. Czirfusz Ferenc bajai tanítóképző igazgatótanár által alapított iskolakönyvtárat. Megfontolt hasznosítással kezelte Kováts Ignácz egykori uradalmi intéző szegénygyermekek iskoláztatásának támogatására létrehozott alapítványát. 1910-től az új iskola megépítésével Horváth János főtanító és két osztálytanító oktatta három osztályteremben a hat osztályt. Nyugdíjba vonulásakor az iskolában 220 mindennapi és 71 ismétlő iskolás tanult.
1911-ben a megüresedett harmadik osztálytanítói állást a 16 jelölt közül leánya, Horváth Margit (később Józsy Béláné) okleveles tanítónő nyerte el. 12 gyermekéből hetet tanítónak nevelt.
Tanórái mindig derűsek voltak. Elbeszélő tehetsége, tanulságos történetei rabul ejtették a diákokat. A vétkeseknek örömmel megbocsátott, mert a gyermeki lelket nem büntetni, hanem javítani akarta. Eszményi lélek volt, földöntúli szerénységével visszautasította a jövedelmezőbb iskolák (Pécs, Pannonhalma) állásajánlatait. Az iskolaszék részéről mind az egyházi elnök Mórocz Antal plébános, mind a világi elnökök, Német László postamester, később Pitying József uradalmi intéző és a nagyszámú hívek is elismeréssel adóztak csodálatos csengésű hangjának, elbűvölő orgonajátékának és nagy tréfacsináló kedvének. Gazdag kottagyűjteménye volt a templomi énekekből, s megszerzett mindent, ami újként megjelent.
Ő szervezte meg falunkban 1875-ben a falusi dalárdát, 1895-ben az első nyári kisdedőrzőt (óvodát).
Horváth János kántor még a régi, 1765-ben Festetics Károly gróf által épített templomban orgonált először. Nagy segítsége volt Mórocz Antal plébánosnak 1884-1885-ben az új katolikus templom megépítésében, 1910-ben az új iskola tanítószakmai terveinek kidolgozásában, felépítésében. Szervezte az iskolai és egyházi ünnepélyeket, rendezvényeket. Megalakította és irányította az iskolai gyerekkórust, a gyerek színjátszó kört, a verselőket.
Neves lovászpatonai tehetségeket, mint dr. Babics Antal orvosprofesszort, dr. Babics Endre plébános-kanonokot, Patonay (Pitying) József főgimnáziumi tanárt és az egyetemi professzor Bánki Donátot mint magántanítványát indította el a tudomány és a haza szolgálatának útján.
Nemcsak Lovászpatonán volt elismert néptanító. Aktív tagja volt a Pápa-csóti Esperesi Kerület Tanító Körének. Képviselte kora pedagógusainak véleményét, mely szerint "az emberiség legszentebb ügye a nevelés s a tanítás, és a tanító e szent ügy munkása".
A falu virágzó kulturális életének mozgatórugójaként evangélikus kántortanító kollégájával Laucsek Gyulával sok közös ünnepet, rendezvényt, megemlékezést szerveztek együtt.
42 éves lovászpatonai szolgálat után "e derék katolikus tanférfiú" 1915-ben átadta az iskolavezetést lánya férjének Józsy Béla tanítónak.
Horváth János 68 évet élt. Ebből a dobogón pár év híján ötvenet. Harcostársát, Mórocz Antal plébánost pár hónappal élte túl. 1918. július 24-én távozott az élők sorából. Tanítványa Patonay (Pitying) így emlékezik meg róla: "Mint ember, családapa, kántor és pedagógus egyaránt kivételes egyéniség volt. Neve fogalomként él mindazok emlékezetében, akiket tanított, vagy akik őt közelről ismerték".