Lovászpatonai Életrajzi Lexikon
Minden jószándékú észrevételt örömmel fogadunk: Bartha Lászlóné Borsó Katalin (barthaborsokati@gmail.com). A lexikon teljes tartalma szerzői jogi védelem alatt áll.
Dr. Horn Miklós (Odessza 1899 - Győr 1965)
uradalmi főintéző, tudós, növénynemesítő, mezőgazdaságtudományi doktor
Tanulmányok: svájci gimnázium Moszkva, Mezőgazdasági Főiskola Berlin (1919-1921), növénynemesítő szakvizsga Berlin (1923), felsőfokú növénynemesítő tanfolyam Mezőgazdasági Tudományos Központ Budapest (1950), növénynemesítő-kandidátusi értekezés (1958), Gödöllő Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudományi doktor (1960)
Házasságkötés: 1930. Lovászpatonán Stróbl Máriával
Gyermekek: Éva (Lovászpatona 1933 - Győrújbarát 2021)
Elismerések: Országos Mezőgazdasági Kiállítás Futura tiszteletdíja (1941); Munka Érdemrend ezüst fokozat (1955); Szocialista Munkáért Érdemérem (1958)
Sírja: Feleségével együtt Győr-Nádorvárosban 28 N/A D 19. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2010-ben védetté nyilvánította (HÉ 2010/81)
Publikációk: Bíborhere. Monográfia Lovászpatona (1955); A bíborhere jelentősége és nemesítése Fertőd (1958); Bíborhere és termesztése Budapest (1960); A lovászpatonai uradalmi növénynemesítő telep tízévi működésének eredményei (Vetőmagtermesztés 1933); szakcikkek, értekezések a Köztelek c. tudományos folyóiratban
Emlékezete: emléktábla Keszthely Pannon Egyetem Georgikon Kar (2005); emléktábla Lovászpatona Festetics-Somogyi kastély (2019); Dr. Horn Miklós emlékszoba Lovászpatona (2021); Veszprém Megyei Értéktár nemzeti értéke: "Dr. Horn Miklós növénynemesítő kandidátus életműve és a nemesített 'Lovászpatonai' növényfajták" (2019)
(1914 körül)
Korának egyik legnagyobb növénynemesítője, aki a "Lovászpatona" nevet világszerte ismertté tette.
Nikolei Horn 1899. október 22-én (a Gergely-naptár szerint november 3-án) Oroszországban született, nevelkedett, és tanult húsz éves koráig. Apja Horn Albert Ferenc (1870-1953) rigai születésű német állampolgár, kereskedő, anyja moszkvai születésű Krüger Adél Emília (1872-1942). Moszkvában érettségizett. 1919-ben családjával Németországba költözött. 1921-ben Berlinben szerzett oklevelet, első munkahelye a híres berlini növénynemesítő telep volt. Két év múlva növénynemesítő szakvizsgát tett. Öt nyelven beszélt.
1923-1961 Esterházy Pál lovászpatonai uradalmában Heitermajort virágzó növénynemesítő kutatóállomássá, vetőmag-előállító teleppé fejlesztette. A 240 hold kísérleti mezőgazdasági terület központjában kutató laboratóriumok, magtárolók, osztályozók, istállók, pajták, növényházak, palántanevelők, irodák és lakások épültek.
1933-ban okleveleit honosíttatta, felvette a magyar állampolgárságot. Horn Miklósnak köszönhetően tíz növényféleség tizennyolc államilag elismert új fajtája kapta a "Lovászpatonai" elnevezést. Nemcsak fajtáinak nevében, hanem tudományos írásaiban is következetesen feltüntette Lovászpatona nevét.
Világhírű eredmények születtek. Minden idők legjobb hazai rozsfajtáját Horn Miklós nemesítette Lovászpatonán. A dr. Gyulavári Oszkárral közösen nemesített "Lovászpatonai bíborhere" is világhírt hozott. Vetőmagját exportálták Európa országaiba, az USA-ba, Dél-Amerikába is. A mai napig köztermesztésben van, akár a "Lovászpatonai rozs". Horn volt a köles és a napraforgó első sikeres magyarországi nemesítője. Nemzetközi elismerést hozott a "Lovászpatonai 160-as búza" is. Sikeres lett az általa nemesített árpa, sárga zab, csalamádé, sörárpa, korai sárga lófogú kukorica, korai hosszú fehérmagvú kukorica, napraforgó, piros köles és nemesített burgonyafajtái (Lovászpatonai Rózsa, Patonai Csillag stb.) is. A fajták legnagyobb részét tízezer kísérleti parcellán keresztezés útján állította elő Lovászpatonán.
Tudományterületén óriási szaktekintély volt. Jelentős tudományos szakfordítói tevékenysége. Fontosnak tartotta, hogy mint növénynemesítő, a rendelkezésre álló részletes adatok alátámasztásával fajtáinak kiválóságát kimutassa és a magyar mezőgazdaság fejlesztése érdekében gazdatársai tudomására hozza.
Horn Miklósné Stróbl Mária, Horn Miklós,
Stróbl Sándorné Tiborcz Mária, Horn Éva (1934)
Fleischmann Rudolffal és Jánossy Andorral a 20. századi növénynemesítés úttörőivel és más nemesítő telepekkel együttműködve Heitermajorban rakták le a magyar elitvetőmag-szaporítás alapjait.
1939-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Magyar Növénynemesítők Országos Szövetsége vándorgyűlését Rédén és Lovászpatonán gróf Esterházy Pál 17.500 katasztrális hold nagyságú uradalmában rendezték, ahol dr. Villax Ödön növénynemesítő, dr. Grábner Emil a magyarországi növénynemesítés megalapozója és tudós társai Horn Miklós sikeres nemesítési eredményeit tanulmányozták.
Nevéhez fűződik a dekoratív fasor telepítése a heitermajori hosszú bekötőút mentén.
1948-tól Heitermajorban dr. Gyulavári Oszkár mentora és munkatársa. Lovászpatonán kezdte pályáját dr. Beke Ferenc Kossuth-díjas növénynemesítő kandidátus is. Mindkettővel haláláig szakmai és baráti viszonyt ápolt.
Az Esterházy Pál Növénytenyésztő- és Nemesítő-Telepet 1945-ben államosították. Szakmai hozzáértést nélkülöző átszervezésekkel meggyengítették, leépítették, majd 1961-ben a Lovászpatonai Állami Növénynemesítő Telepet végleg felszámolták. A fajtafenntartás a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémiához került.
38 évi tudományos kutatómunka után 1961-ben vonult nyugdíjba. 1961-1965 között nyugdíjasként a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola Növénytermesztési Tanszékének tudományos tanácsadója volt.
Értéktári oklevél
Vallotta: "Hazánk növénynemesítésének ügyét hosszú évek alatt ... magyaros lelkesedéssel és német alapossággal szolgáltam".
A magánéletben jó humorú, a társasági életet kedvelő, türelmes és szerény ember hírében állt.
Munkásságát a Lovászpatonai Értéktár Bizottság és a Veszprém Megyei Értéktár felvette a nemzeti értékek sorába.
1965. augusztus 3-án Győrben érte a halál.