Lovászpatonai Életrajzi Lexikon
Minden jószándékú észrevételt örömmel fogadunk: Bartha Lászlóné Borsó Katalin (barthaborsokati@gmail.com). A lexikon teljes tartalma szerzői jogi védelem alatt áll.
Borsó Gyula (Szentkút 1912 - Lovászpatona 1995)
kántortanító, tanár, iskolaigazgató, karnagy
Tanulmányok: elemi iskola Szentkút (1918-1924), polgári iskola Tét (1924-1928), Győri Királyi Katholikus Tanítóképző-Intézet Győr elemi népiskolai tanítói oklevél (1928-1933), Győri Királyi Katholikus Tanítóképző-Intézet Győr kántori oklevél (1933), karmesteri oklevél Zalaegerszeg (1936), Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola Budapest magyar-történelem szakos tanári oklevél (1954), zeneoktatói képesítő oklevél Budapest (1958)
Házasságkötés: 1943. december 7. Győrben Kolonits Klárával (Réde 1923 - Lovászpatona 2013)
Gyermekek: Ilona-Klára (Pápa 1944), Éva (Lovászpatona 1948 - Budapest 1997), Katalin (Lovászpatona 1949)
Elismerések: tanítóképzői aranydiploma (1983), tanítóképzői gyémántdiploma (1993)
Sírja: feleségével együtt Lovászpatonán
Emlékezete: Neve Lovászpatonán a Pedagógus Emlékfalon (2010)
tanítóképző tablókép
1912. január 3-án a Győr vármegyei Szentkúton született Borsó József kőműves mester (1876-1957) és Meilinger Katalin (1882-1960) gyermekeként. Csecsemőkorban, illetve tizenévesen elhalt testvérei mellett öten érték meg a felnőttkort. Kitűnő tanulmányi eredményei alapján tanítója rábeszélésére a szülők beíratták az 1924-ben a szomszéd faluban, Téten induló polgári iskolába. A család nehéz helyzete miatt az egyház anyagi segélyezésével szerzett tanítói képesítést Győrben, majd a kántori vizsgatárgyak (szertartástan, összhangzattan, egyházi ének, orgona, énekoktatás) elvégzése után kántori oklevelet.
Tanári példaképe a tanítóképezde szeretett világi tanára Dr. Szólás Rezső az irodalomtudományok doktora, irodalomtörténész volt.
1933-1934 Téten kántortanító. Betegsége idején helyettesítette Süke László kántortanítót a Téti Szentháromság Templomban kántorként, az elemi iskolában tanítóként, a Kisfaludy Dalárdában karvezetőként.
1934-1935 Győrben egyéves tényleges katonai szolgálat, tartalékos tiszti kiképzés, melynek végén karpaszományos őrmesteri rangot kapott.
1935 szeptemberétől decemberig Gyarmaton elemi iskolai helyettes tanító.
1935. decembertől 1936. szeptemberig Lovászpatonán a beteg Nagy Sándor római katolikus kántortanítót helyettesítette (előtte szeptembertől decemberig Varga Margit tanítónő volt a helyettes).
tanítói oklevele
1936-1948 Lovászpatonán kántortanító Józsy Béla igazgatótanító és Józsy Béláné Horváth Margit osztálytanító mellett. Nagy Sándor halála után 1936. szeptember 10-én a veszprémi püspöki hivatal jóváhagyásával az egyházközség rendes kántortanítónak megválasztotta. Az egyházmegye, a királyi tanfelügyelőség és a Lovászpatonai Plébánia által jóváhagyott Díjlevele szerint javadalma az egyházi szolgálatok egységes díjain kívül "kétszoba-konyhás lakás, 8 kh. szántó, 800 négyszögöl rét és tűzifa ellátmány. Kötelessége: a gyermekeket valláserkölcsi szellemben oktatni-nevelni, az ismétlőiskolásokat oktatni, istentiszteletekre a gyermekeket kísérni, felügyelni, hitoktatást tartani, a kántori teendőket az egyházhatóság utasítása szerint ellátni, iskolai és ifjúsági énekkart vezetni, az iskolaszéki jegyzői feladatokat ellátni".
Az 1910-ben épült hatosztályos, 1935-ben már villanyvilágítással ellátott római katolikus elemi iskolában ekkor három tanteremben 145 "mindennapi iskolás" és 75 "ismétlős iskolás" tanult (1937. évi adat).
Horváth János és Nagy Sándor kántortanítók nyomdokaiba lépve iskolai és felnőtt dalárdát alapított, színjátszókört vezetett, iskolán kívüli ismeretterjesztő előadásokat szervezett. 1936-tól az iskolaszék jegyzője, az egyháztanács választott tagja, 1937-től a r.k. műkedvelő bizottság tagja. Balogh Ferenc és Józsy Béla tanítókkal együtt a 151 tagú leventeegyesület oktatója.
1945 tavaszán - mint minden a háború előtt szolgálatban állt tanítót -, igazolási eljárás alá vonták, s "igazoltnak" minősítették.
karpaszományos őrmester
1940-ben a nyári szünidő helyett három hónapos kötelező katonai kiképzés Sopronban.
Magyarország hadbalépése után 1941 szeptemberétől 1942 februárjáig 5 hónapos katonai szolgálat Sopronban.
1942 áprilisában a mozgósítás keretében katonai behívó, kiképzés Sopronban.
1942. április 26-tól 1943. januárig orosz frontszolgálat a 2. magyar hadsereg soproni gyalogezrede (parancsnok Csoknyai Pál ezredes) II. zászlóaljának (parancsnok Hegymeghy László százados) karpaszományos őrmestereként a Don folyó mellett Uriw, Seljavnoje, Boldirevka, Peskovatka térségében.
1943. januártól áprilisig Kijevben, majd Zsitomírban hadikórházi kezelés és hónapokig tartó menekülés, menetelés, hazatérés.
Háborús szenvedéseit oroszországi naplójában örökítette meg.
Frontszolgálata idejére tanítói feladatait a helyi r. k. iskolaszék megbízásából, a királyi tanfelügyelő jóváhagyásával Szűr Mária tanítónő vette át, aki hétköznapokon orgonálni is köteles volt.
A háború idején a lovászpatonai felekezeti iskolák súlyos károkat szenvedtek. A r. k. iskola udvarán bomba csapódott be, az épület használhatatlanná vált. Az evangélikus iskola két tanterme közül egy szintén súlyos károkat szenvedett. A teljes helyreállítás az iskolaszékek, a nevelők, a hívek, a szülők összefogásával és a pápai Perucz gyár segítségével csak 1948-ban valósulhatott meg.
1948-ban az iskolát mint intézményt államosították (az épületeket csak 1950-ben), a kántortanítói státuszt megszüntették. 1950. március 31-én Badalik Bertalan veszprémi püspök és Stirling János lovászpatonai plébános köszönete és megértése mellett -mint többezer sorstársa-, "meggyengült egészségi állapotára" hivatkozva lemondott kántori állásáról. Feladatait Kovács Károly mint önálló kántor vette át.
Lovászpatonán 1950. március 26-án vasárnap orgonált utoljára, szülőfalujában Szentkúton a Páduai Szent Antal templom akkor még működő orgonáján 1953-ban családi esküvőn, titokban.
1948-1961 Az államosított iskola igazgatója, magyar-történelem-ének szakos tanára. Kinevezésekor magaválasztotta igazgatóhelyettesével, Balogh Ferenccel összefogva szervezték meg a különböző felekezetű tanulók állami oktatását, a háborúban megsérült iskolaépületek, felszerelések helyreállítását. Sokat küzdött azért, hogy 1955-ben a kastélyból ne tanácsháza, hanem iskola lehessen, s benne az óvoda is helyet kaphasson. A lovászpatonai általános iskola a Pápai járás legszínvonalasabb iskoláinak sorába lépett.
Elindította a dolgozók esti iskoláját, 1959-től Tóth Tivadar pápai technikumi gazdasági tanár támogatásával megszervezte a pápai Mezőgazdasági Technikum érettségit adó lovászpatonai kihelyezett esti tagozatát.
Munkájának köszönhetően az egykori grófi épületek átalakításával és konyhai berendezések beszerzésével 1959-ben megindulhatott az un. "óvodakonyha", amely mind az iskolások, mind az óvodások meleg étkeztetését biztosította.
Politikai beállítottsága nem felelt meg az uralkodó kommunista eszméknek. Zaklatások, megfélemlítések, pártutasítások sora kísérte szakmai munkáját. 13 küzdelmes év után 1961. augusztus 22-én politikai okokból, méltatlan eljárásban és alantas módon eltávolították az iskola éléről. Augusztus 27-én foglalták írásba a leváltás okát, mely szerint a Járási Tanács VB Művelődésügyi Osztálya "nem látta kellő mértékben biztosítottnak az iskola és a nevelőtestület politikai fejlődését, és így szükségesnek mutatkozott a nevelőtestület politikai megerősítése". 1990. április 8-án Glatz Ferenc művelődési miniszter, mint a Rehabilitációs Bizottság elnöke a leváltó határozatot visszamenőleges hatállyal semmisnek nyilvánította, a sérelmet szenvedett iskolaigazgatót megkövette.
1961-1973 Szaktanár a Lovászpatonai Állami Általános Iskolában.
Az iskolai énekkart több mint 30 évig, 1935-től 1967-ig vezényelte. Énekkari műsortervei számtalan iskolán kívüli kötelező szereplést tartalmaznak. Számos színdarabot, operettet, daljátékot, jelenetet tanított be, rendezett felnőtt műkedvelőknek és iskolásoknak.
1936-tól a Veszprémi Egyházmegye Tanító-Egyesületének, 1946-tól a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete és utódszervezeteinek tagja.
1955-től szorgalmazta a korábbi katolikus iskola épületének kultúrházzá alakítását, és a Lovászpatonai MEDOSZ Kultúrotthon igazgatója lett.
1956-tól felsőtagozatos gyerekek számára megszervezte, elindította a délutáni tánciskolákat, a záró táncbemutatókat ("koszorúcska") Sárvári Gergely (1888-1969 ?) tánc- és illemtan tanár vezetésével.
1958-1970 Megszervezte a pápai zeneiskola kihelyezett hegedű- és zongoraiskoláját, ahol 12 éven át zenetanárként tanított.
1958-tól a Hazafias Népfront helyi szervezetének titkára.
1960-tól a Pápai járás magyar szakos tanári munkaközösségének vezetője.
1962-1985 A Lovászpatona és Vidéke Takarékszövetkezet egyik szervezője és alapításától kezdve az igazgatóság megválasztott elnöke.
Megalakulásától a helyi kertbarát kör elnöke.
Évtizedekig a községi tanács választott tagja.
1943. december 7-én Győrben a Nagyboldogasszony-székesegyházban feleségül vette Kolonits László uradalmi ispán és Boldizsár Irén vicsepusztai lakosok Klára nevű leányát.
1965-ben költöztek a pedagóguskölcsönnel és sok-sok kétkezi munkával nyolc év alatt felépített saját tulajdonú otthonukba.
40 évig állt a katedrán a gyerekek és az iskola szolgálatában. Ebből 38 évet Lovászpatonáért dolgozott.
1973-ban vonult nyugdíjba, de önkéntes munkáját a közjóért még évekig folytatta.
1995. szeptember 29-én otthonában váratlanul érte a halál.
